Motor vásárlási kálvária

5

Mivel itt a tavasz, gondoltam aktuális a téma, hiszen most van a motor vásárlási, váltási, rendelési időszak.

Vettem egy motort ami elég tanulságosra sikeredett.

Hol is kezdhetném a gondolataim? Fiatalabb koromban, amikor még úgy éreztük semminek nincs következménye, engem is elkapott a láz, hogy az állandónak számító biciklizésemet néha helyettesítsem, egy kevésbé fárasztó kétkerékűzéssel. Szerencsére egy jó barátom faterja postás volt, ezért az ő régi időkből itt maradt, szürke JAWA Babetta 50ccm motorja teremtette az első lehetőséget. Persze mondanom sem kell, hogy fenomenális érzés volt. Megmondani se lehet, mi okból a tervezők nem tudták eldönteni, hogy biciklit vagy motorral hajtott valamit akartak-e gyártani belőle, minden esetre működött.

Hamar beleszerettem abba, hogy a szemem estére vörösen izzott, mert kifújta a szél, de akkoriban még nem volt jellemző, hogy védőfelszerelést viseltünk volna. Bukósisakja volt egy ismerősömnek az egyik szekrény tetején, de az jobban hasonlított valami kínzó eszközre, mint valódi védőfelszerelésre. Felfedezve a motorozás élményét, hamar jött az első Romet a maga két sebességével, amit hamarosan egy Simpson követett, ami az előbb említettekhez képest egy finommechanikai eszköz volt (aki nem hiszi, próbálja meg egyszer a JAWA-t dombon felfele hajtani, mint egy biciklit, ha nem indul el). Hamarosan lehetőségem adódott egy Endurót is hajtani, valami versenyblokkal, de a márkájára már nem emlékszem. Ezután hosszú szünet következett. Több, mint 10 évig semmi motoron sem ültem, amikor egy kollégám mesélte, hogy letette a korlátlan motoros jogsit. Kérdezgettem, hogy miként is van ez és kiderült, hogy ami annak idején számomra csak lépcsőzetesen volt megszerezhető, az most 24 év felett azonnal is elérhető.

mindig öröm sok év kihagyás után újra nyeregben ülni

mindig öröm sok év kihagyás után újra nyeregben ülni

Gyorsan utánanéztem és természetesen hamarosan le is vizsgáztam. A jogsi után el is kezdődött a vadászat, hogy mit lenne érdemes venni. Elsőre egy Yamaha FZ6N-en akadt meg a szemem, de miután ráültem elvetettem. Sajnos az én 183 cm-hez és közel 100kg-hoz nekem kényelmetlen volt. Nézelődtem hát tovább és hamarosan bejöttek a képbe a különböző túramotorok. Sportmotort már nem akartam venni, mert bár nagyon szépek, de öregnek érzem magam hozzá. Félő lett volna, hogy a hülyeség hamarabb győzne le engem egy ilyen motoron, mint a megfontoltság. Itt említeném meg, hogy főként munkába járás lett volna az elsődleges cél és mellette, amikor időm engedi, akkor túrázás. Semmilyen módon nem mozgatott, hogy kimenjek egy ringre és körbe- körbe próbáljam a magam idejét legyőzni.

Szóba került a Honda Transalp, aminek a régi változata kinézetre nekem annyira nem tetszett, viszont az újabb verzió túlment az általam felállított értékhatáron. A Yamaha TDM850 majd a 900 is reflektorfénybe került, de ezeket kipróbálva arra jutottam, hogy csak egyedül tudnám használni, mivel egymás mögé ülve kissé szoros volt a dolog. Sok BMW-s ismerősöm próbált rábeszélni a BMW túramotorokra, de ezt egyenlőre még nem akartam meglépni. Tudom, hogy jók és túrázásra talán a legalkalmasabbak, de úgy érzem nekem még kicsit korai lenne. No meg a boxer motor valakinek vagy tetszik vagy nem. Én úgy mondanám, hogy inkább egyelőre valami nem boxeres felé húz még a szívem. Sok vacillálás után végül megtaláltam.

Suzuki V Strom

Suzuki V Strom

Legyen a Suzuki DL650
Elég nagy és magas motor, eléggé megbízható, nem nagyon van vele gond és nekem még szép is. Bejött hát az idei szezon és gyorsan elkezdtem nézni a hirdetéseket. Párom unszolására ABS-es modellt kerestem. Ha már támogat ebben a hobbiban és más megkötése nem volt, akkor legalább ennyit engedtem neki, ráadásul elég jó dolog tud az néha lenni (ami meg is mutatkozott a cég garázslejárójában, a beléptetőnél valami kocsiból kifolyt olajon áthajtva).

Kezdődött a hirdetések bújása, aztán megakadt a szemem két hirdetésen. Az egyik az új (2011-től) a másik a régi (2008) modellel. Megnéztem mindkettőt és bár az új modellt tényleg szépen átgondolták és összerakták mégse éreztem, hogy a jól felszerelt (markolatfűtés, bukócső, haspáncél, oldal és felső tartó konzolok, kézvédő, olajos levegőszűrő stb.) régi modellhez képest megérné a közel fél millás árkülönbséget. Arról nem is beszélve, hogy az új modell árából engedni nem akart a tulajdonos, de sok minden már javításra szorult volna (gumik, lengéscsillapító szimeringek, kormánycsapágy, furcsa cicergő hang elölről, stb.)
Elhoztam hát a régit. Még esténként -5 fok volt és a ruházatom nem volt ennek megfelelő, ezért megkértem Krisztiánt, hogy hozzá már el nekem, ezzel egyetemben letesztelve a Touratech ruházatát (mondanom se kell állta a sarat, a ruha is és Krisztián is).

Pár nap múlva kezdődött a kálvária. Elvittem átíratni, ahol mondták, hogy a motorban múlt évben a műszaki állomáson a jelenleg szerződésben foglalt 70000 km helyett 87623 km van. Fél pillanat alatt leizzadtam. Próbáltam átgondolni, hogy milyen magánszemélynek érné meg ez a kockázat, hiszen akár 1 év börtönbüntetést is kaphat érte. Minden estere “járművet állapot alapján veszünk és nem kilométerre” felkiáltással átírattam a nevemre. Itt egy hosszú, álmatlan éjszaka következett, hiszen mi van ha rosszul döntöttem?! Felhívtam hát az előző tulajt, hátha tud valami jó magyarázatot. Őt is sokkolta a hír. Telefont telefon követett és kiderült, hogy valami agyilag tompa a műszaki állomáson a napi kilométer óra állást fotózta le és írta fel. Ha valaki még nem látott volna ilyet, akkor a nagy kijelzőn, ezt a nagy “TRIP 2” felirat. De ha ez nem is mond valakinek semmit, akkor a kijelzett “8762.3 km” is gyanús lehetett volna.

nem csak kezdőmotornak jó

nem csak kezdőmotornak jó

A műszaki állomás azt kérte vigyük vissza a motort és elintézik. Így hát az előző tulajdonossal kart karba öltve, visszavittük a motort a vizsgaállomásra, hogy hivatalosan is megindítsuk a folyamatot. Nem tudom, hogy fogják megoldani, de nem szeretném, hogy az adatot töröljék, mert akkor egy eladás során mit mondok, miért nem volt ott műszakiztatva és hogy került bele mégis ennyi kilométer? Azt is jó lenne elkerülni, hogy egy lekérdezésnél megjelenjen egy adat, amiről meg magyarázkodok, hogy az hibás rögzítés volt. Ha valaki csinált már kilométer óra lekérdezést tudhatja, hogy egy dátum és egy akkor rögzített óraállás jelenik meg a rendszerben(már én is tudom…:-) ). Se az nem, hogy miért rögzítették, se semmi más. Ki hinné el nekem, hogy az úgy volt?! Magyarországon annyian csinálnak dolgokat “okosban”, hogy néha már azt se hisszük el, ha látjuk.
Persze mondanom se kell, hogy a motort gyorsan betoltam egy rendes motoros szervizbe is, ahol megnyugtattak, hogy minden nagyon szuper a mocin és csak menjek vele. Egyenlőre csak kb 80-100km mentem a drágával, de remélem most már nem fog közém és a széles utak közé keveredni semmi.
Addig pedig izgatottan várom a postást minden nap, hátha megérkezik végre a hivatalos értesítés az ügy végeredményéről.

Megosztás.

A szerzőről

Stifler

Röviden rólam? Szeretek vezetni, mindent aminek 2-3-4 kereke van. Bringázni, motorozni az praktikum és extra öröm. Nem régen kezdtem újra a motorozást, mint közlekedési eszköz és mint túra társ is. Sokszor egyedül motorozom de túrákon a "társasjátékot" kedvelem.

5 hozzászólás

    • Nyári Krisztián

      Szia Gyurma, minden relatív. Én most egy 2016-os BMW R 1200 GS Adventure motoron járok és nem vagyok megelégedve a szabad hellyel illetve annak a hosszával. 🙁 Pedig a BMW nem arról híres, hogy túl kicsi emberekre méretez… Én nem vagyok 90 kg és az asszony sincsen 80 kg de a sok motoros ruha, protektor, kabátzseb, hátsó táska annyi helyett hagy szabadon, hogy néha a tank és az ülés első része ami íves, már nyomja a férfiasságom. Egyedül kényelmesebben ülök pedig az utas ülés nálam hosszában is állítható és természetesen a leghátsó állásban van. A fentebb említett Suzuki-s kolléga nem kicsit nagyobb darab nálam…Sok Japán motorom volt és szinte mindig ez jött ki, valahogyan kisebb az alap embertípus az Ő fejükben. Ami fura hiszen sok gépük európai modell és itt nem a Magyarok a legnagyobbak. Hollandia, Németország tele van “Ogrékkal”. Én imádok utassal túrázni de ahhoz bizony hely kell nem csak menet közben hanem felszállás közben is. Kinek a pap, kinek a …..

    • Stifler

      Szia Gyurma!
      Minket is nagyon meglepett. Hátul ülni nem volt annyira rossz, de vezetőként kimondottan kellemetlen. Ahogy Krisztián is említette a férfiasság erős megpróbáltatásokat élt át. Ettől az még hatalmas motor félre ne értsd és még mindig tetszik. 🙂

Szólj hozzá!