Megjártuk MAKOT

4
Ákom, Bákom, nem volt Mákom, de nem bánom!

Hagyjuk a beharangozó rímjét,
hiszen elhívtuk a motorosok krémjét
Megjártuk MAKOT, de nem hívtunk papot,
viszont átmotoroztuk a napot,
rá is húztunk még egy napot!

Hol is kezdjem e versike után,
nézek a monitorra bután,
pedig igen messze van Bhután!

Na, jó hagyjuk a leget
írjuk a lényeget,
mert lenyomnak mint egy bélyeget.

ez még nem a szellemidézés

ez még nem a szellemidézés

Lehetne a kedvenc autós hirdetésem is: kalandorok kíméljenek, ja nem pont, hogy itt a helyük!

A kalandmotorosok által ismert “Gyurgyó” hívott meg, mint előadót a görögországi Hellas Rally kapcsán és mint kiállítót Touratech Budapest-ként. Közösen írunk a MOTOzin magazinba, így lojális és kollegiális is a jó, baráti viszony.

Kalandmotorozás?!

Szerettem volna már pénteken leérni, hogy a “bemelegítést” is ki tudjam élvezni de sajnos a munka nyert így késői fekvés után meg volt pecsételve a másnapi indulás is. Baráti kérésem is volt a le útra de végül egyedül érkeztem a 10:00-kor induló 262 kilométeres “onroad” túra előtt három perccel.

Nem is kell több, gyors köszönés, regisztráció és már be is álltam a sor végére, mint egy önkéntes túra vezető (záró) csak éppen útvonal térképem nem volt és így csak gurultam a többiekkel. Persze az egész túra szép volt de én egy vészvillogóval álló motor mellett megálltam, akinek a topcase-e lefordult és mivel nem is zárta be, így ki is nyílt.

Előtte már furcsálltam a piros melegítőt az úton fekve, ám mivel nem volt benne senki és nem kiabált én is csak elgurultam mellette, hát kiderült kihez tartozott.

Nálam volt szerszám, így összejöttünk ott négyen és gyorsan helyre tettük a dobozt, hogy mehessen a túra tovább. Ekkor már láttuk, hogy a túra előtt tartott “fejtágító” nem segített, miszerint ha valaki a tükörben nem látja a mögötte haladó motorost lemarad és így tesz mindenki ezzel eljuttatva a jelzést a túra vezető felé…
Elvesztünk na!
Imádom a kalandozást, így egy kóbor telefon után láttuk egyedül maradtunk, kicsit csavarogtunk önként és rájöttünk egy pont van a környéken, amit úgy sem hagyhat ki a túra: Soltvadkert!

Agymenés: Szegedi gyerekként ismerős volt igaz, akkor még a vasárnapi családi fagyizást a baráti országútizás váltogatta erre felé. Tekertünk egy jót Szegedről, elnyaltuk a fagyit és léptünk haza. “Sőt később motorral itt szétázva a mosdóban húztuk a farmer alá a szemetes zsákot (amit ott kértünk), hogy kevésbé legyünk kimosva a motoron…régi idők mozija”…

Tudtam a cukrászda igen jó hírű, ami nem is alaptalan, érdemes kipróbálni egy utcával hátrébb  van egy másik cuki is kicsit barátibb árakkal! Belefutottunk szombat lévén pár ismerősbe csak úgy ott a cukrászdában, jókat beszélgettünk, megettük amit meg kellett és mire a sisakot levettük befutott a túra is Mackó vezetésével. Innentől együtt folytattuk tovább. Átmotoroztunk a Kiskunsági Nemzeti Parkon, Bugacon, Soltvadkerten, Lakiteleken, Kecskeméten…erősen délután értünk vissza a táborhelyre.

Én gyorsan kiállítói üzemmódba kapcsoltam és a Touratech bemutató BMW R1200GSA köré tettünk egy sátrat, bemutattuk az Ortlieb Rack-Pack táskáit. A délután eltelt a baráti beszélgetésekkel és következett az este legjobb része kitűnő vacsora és a várt élménybeszámolók. A vacsora kitűnő volt, leves után egy kitűnő pörkölt savanyúsággal, még repetára is futotta, akinek volt kapacitása.

Elindultak az előadások és meglepően érdeklődve fogadta a hallgatóság az összes előadót magamat is bele értve. Minden beszámoló izgalmas volt és jó élményeket osztott meg. Én voltam az utolsó a görögországi Hellas Rally beszámolóval, de még így is sokan hallgatták a villám élmény beszámolót.
Fáradtabbak a sátorból, már vízszintesen, fogadkozva, hogy a határig még emlékszünk…mondom melyik határig a Görögig? Nem a magyarig! Az jó, mert az nem is volt téma.
Látható volt, hogy kicsi nemzet a magyar és ennek ellenére szenzációs túrákat valósítunk meg nemre és korra való tekintet nélkül.

A helyszín szerintem amúgy szép a nádfedeles központi terasz hatalmas és a pult mögül mindig lehet kérni italokat hűtve. Van hely tábortűzhöz ülni, sátrazni, kulturális a vizes blokk és mivel ifjúsági szállás is, vannak szobák emeletes ágyakkal azoknak, akiknek a sátor már nem elég jó vagy valami másra vágynak. Például a grizzly módjára horkoló, pálinkafőző szentélyszerű üstjével versenyző alkohol tartalmú szobatársakra.

A szombat este igény szerint végződött. Volt akinek vasárnap reggel 06:00-kor a tűz mellett beszélgetve. Mondjuk a tüzes vizet, “gyümölcslevet” sörrel próbáltuk oltani, több-kevesebb sikerrel. Kiadós reggeli is belefért a fejedelmi programba a szervezőknek hála, ráadásul svédasztalos kialakításban. Mivel nekem vasárnapra innen induló baráti csavargás volt a program én 03:00-kor lepihentem, hogy erős legyek másnap is. Reggel 10-kor oda is ért a barátom a szintén “vizes GéSa”-val és elindultunk Magyarországi túránkra.

a tábortűz mindig össze hozza az embereket évezredek óta

a tábortűz mindig össze hozza az embereket évezredek óta

Nála soha nem lehet tudni mekkora a kis gurulás így már nem lepődtem meg amikor a GPS-éről megosztotta az útvonalat az én GPS-emmel! Ott álltunk Dabason már fél 11 is lett és kiírja a GPS-em, hogy a napi terv: 570 km, menetidő 8 óra 5 perc. Értem én a viccet…., nem vinnyogok, hiszen szeretek motorozni, kell a teszt is, így tudom a vacsora idő csúszni fog. Milyen az igazi kalandmotoros? Menjünk! Mondjuk eddig még tankolnom sem kellett az egész rendezvény alatt de ez gyanús, hogy a kezdő tankommal nem megy már el.

Vasárnapi túra:

Szolnok, Miskolc, Eger, Budapest, Lillafüred, Sarud, Tisza-tó, hogy csak pár szebbet említsek. Gurulunk vidáman kizárólag alacsonyabb rendű utakon, mert az szebb és lassabb is, így többet tudunk nézelődni. Meglátjuk a feliratot a Tisza-tó egyik kikötőjénél: sült kolbász és hal. Mire beérünk az már hamburger és sült keszegre módosul, de így is boldogok vagyunk, mert végig nézhetjük a hajók kivételét a vízről és előételnek füstölt halat szolgálnak fel ami a jövő évi szezonban rendelhető csemege lesz. Kifordulunk teli hassal gurulunk a parton, süt a nap, minden idillikus a szezon utolsó sugarai is lehetnek ezek már sajnos. Ezekért a pillanatokért csináljuk ezt az egészet.

Egyszer csak villog a keréknyomás figyelmeztető a fedélzeten.

Milyen jó, hogy van ilyen a BMW-nél már. Piros és csökken a hátsó kerékben a nyomás. Körbe nézek hol van a kamera vagy a kis ördög, hát sehol nem látom őket így megállok de mikor lassítok már hallom a fújtatást, akár a szirének éneke, hát ez nem sok jót szokott jelenteni az álmoskönyvek szerint! Keresek egy vízszintes aszfalt darabkát és leszállok megnézni mi történt. Itt már csak 0.9 bar nyomásom volt de mire leszálltam az is elillant.

Nem hiszem el! Elkezdtük a defekt sort a MOTOzin kárpátaljai túráján, lehet Zoli a főszerkesztő hozta rám a rontást, most meg itt vagyok és a tesztre fogott ROADTEC01-es hátsó gumim off?! Soha nem volt defektem: Simson, ETZ 150, Yamaha XJ550, BMW GS1150, BMW GSA1200 nyergében erre elkezdődött. Mondjuk ezt kevésbé vártam, mint az első csókolózásomat de ha már itt van ugorjunk neki. Rendes kalandmotorosnál van minden, pumpa, patron, folt, ragasztó…és még nálam is volt. Mivel soha nem kellett kibontáskor vettem észre a ragasztó kifolyt, elpárolgott belőle, de azért jó, hogy van, a patronok nem lyukadtak ki.

Ellenőrizzétek a javító készletet időben az út előtt szezononként azért! Én minden motorba átettem a soha nem használt varázs szettet. Nem sokat ér ha van, de nem tudjuk milyen állapotú a szett!

Kazahsztánban még folyadék is volt nálam (SLIM) most pont nem de az össze is ken mindent. Múltkor a Kékholdban szereztem spray-t is, ami gumit javít de gondolom a BMW keréknyomás szenzora, ami egybe van építve a szeleppel nem lenne elragadtatva attól, ha tele nyomnám gumi ragasztóval…Ráadásul az első spray a táskámban megnyomódott és kitöltötte szépen a defekt helyett a kofferem minden zugát szerencsére időben észre vettem és úgy bő vízzel orvosolható volt, mint a legtöbb betegség.
Na, de térjünk a lényegre!
Nézem a gumit, nyomás nulla, sérülés szúrt de nem kicsi, szabad szemmel jól látható sajnos. Tegyünk bele “gilisztát”, ja az enyém ezer éves és a ragasztó nincsen meg, elpárolgott. Szerencsére útitársam most vett egy javítót magának így 1-2,5 szettből dolgozunk. Szép nem lett de a nyomás ellenőrző szerint nem enged. Hú! Juhé, kaland motorozunk nem?

Az első kúton tankolunk, addig csak 60-70 km/ha tempó ha baj van ne nyaljam fel az utat Budapestig az arcommal. Ott lecseréltem a patron gázt oxigénre, mert ezt javasolják. Nézem a kúton a nyomásmérőt gyanútlan, fújom, fújom de már a kompresszor is erőlködik sebaj végre 2.9 bar, biztos amit tuti benedvesítem a lyukat (nem 18+ jön) és látom semmi buborék. Felülök a kúton kell egy teszt kör, barátom szól, hogy már süvít a lyukból a bolond szél!

Sebaj nézzük azt hittem rossz a szemem a BMW nyomásmérője szerint 5,4 bar van a gumiban, mondom a sok CO2 megártott neki, lefagyott szó szerint? Próba kör és tényleg. Ebből gyorsan engedni kéne….ezért jók a kis családi kutak a nyomásmérő tuti nem jó, ki tudja a benzint, hogy mérik!? Szerencsémre nem durrant szét a gumi a dobhártyámat is áttolva a bal oldalról a jobb fülembe, pedig dolgozgattam mellette.

Pár tanulság: azt mondják 3 patron kell egy gumiba, nem még mindig nem a szex téma! Mondjuk mi 4 patront toltunk bele erre a gyári BMW beépített nyomásmérő csak 1,9 bárra értékelte a munkánkat. Sebaj most már jó és tényleg működik sőt leengedés után bemelegedve 3.1 bar lett a nyomás. Innentől jó kalandmotoroshoz illően folytattuk utunkat tovább.

komp akart lenni de nem komp-lett

komp akart lenni de nem komp-lett

Kompoztunk, túráztunk, motoroztunk is. Lillafüreden bele fért egy tea-kávé erősítő és egy kicsit bele is pályáztunk hazafelé, mert jött az eső és kicsit késő is lett. Izgultam mi lesz ha 130 km/h-nál dobja el magát a gumi javító a szakadó esőben, de semmi gond nem volt vele.

Lillafüreden egy tea kávé sokat dobott rajtunk

Lillafüreden egy tea kávé sokat dobott rajtunk

A két nap végül közelebb került az 1.000 kilométerhez mint a 800-hoz! Kalandmotoros volt a javából az instant hétvége. Nem bántam, hogy ágyban aludtam Grizzly-k nélkül de nagyszerű volt, főleg úgy, hogy elvittem a Touratech Companero World2 eső héját is. Szárazon megúsztuk. Mi kell ennél több? Maximum még kilométer ha lehet idén!

Biztosan folytatjuk!

Megosztás.

A szerzőről

Nyári Krisztián

Röviden rólam, aki még nem ismerne, szenvedélyem minden, aminek két- három kereke van. Több, mint 35 éve kerékpározom és 25 éve motorozom. Nagyon szeretem a felfedezést, túrázást, csavargást, világjárást. A hosszú évek alatt eljutottam az egyhengeres gépektől a boxerekig, de volt közte soros négy hengeres is és amióta szerző vagyok a MOTOzin motoros magazinnál, azóta még több motort sikerült kipróbálnom. Az évek alatt több felületen is publikáltam, amiből a legismertebb talán a MOTOzin és a BMW R 1150 GS motorom kapcsán vezetett blogom. Az évek alatt eljutottam nagyon sok szép helyre motorral volt, ahová többször is: Horvátország, Görögország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia, Ausztria, Németország, Svájc, Olaszország, Oroszország, Ukrajna, Kazahsztán, Bulgária, Erdély...Tervben van: Gibraltár, Mongólia, Nordkapp, India... Találkozunk az úton! Főleg ha Te is járod a Tiéd.

4 hozzászólás

    • Nyári Krisztián

      Szia Feri!
      Köszönöm, igyekszem szakítani egy kis időt na nem szó szerint, mert az ég az szakít úgy látom…akartalak is keresni, szerencsémre nem ereszt olyan jó lett a kis javítás 🙂 Jövök, köszönöm Üdv! Krisztián

Szólj hozzá!