BMW K1600GT élmények/3

1

A 2013-as szezon

A  szezon  megnyitásaként egy gurulást szerveztem az Alacsony-Tátrába. Az ismert hágóra felérve, néhányan bosszankodtak, hogy miért is hagyták otthon a síléceket, hiszen a felvonók rendben üzemeltek. Az ilyen szezonnyitok jó alkalmat teremtenek további egyeztetésre, ami az év túráit illeti. A haverék kívánságára az idén egy karintiai– és nekünk immár harmadik alkalommal– egy montenegrói túra lett betervezve.

DCIM100MEDIA

síléceket felcsatolni!

DCIM100MEDIA

A lovak kiszabadultak végre az istállóból

A motor felkészítése a szezonra

A túrákra való felkészülés jegyében a tavasz folyamán ellenőriztem az első fékbetéteket is, amit az első komolyabb túra előtt (kb 28.000 km-nél) ki is cseréltem. Óvatos duhaj lévén inkább cserélem hamarabb a fékbetétet, gumit, minthogy a túrán kelljen szembesülnöm azzal, hogy elfogytak. A 30.000-es szervizre közvetlenül  karintiai túra előtt került sor. Továbbra is tetszik, hogy a bejelentkezéskor nem nyár végi időpontot kapok–mint némely más szervizben szokás—hanem három nap múlva vihetem a gépet a nagy-szervizre. Ekkor esedékes a szokásos olajcseréken túl a szelephézag-ellenőrzés, valamint a gyertyacsere is, hogy a többi apróbb ellenőrzési feladatot már ne is említsem. Megint jól jön a haver segítsége, a szervizkönyv szerinti irídiumos gyertya beszerzésében, hiszen a hat hengerbe—mily meglepő—hat gyertya is kell, és az azért számottevő költség is lehet. 25.000 ft-ért meg is van, úgyhogy a szokásos olaj mellé bekészítem a topcase-be. A szervizben a szerelő sietősen bontja le az idomzatot, hiszen a gyertyacsere, szelepellenőrzés időigényes dolog(?) A hűtőradiátor leengedése és levétele után szabaddá válik a hely az emlegetett műveletek elvégzésére. A gyertyacsere hamar meg is van, és már rakja is össze az előzőleg lebontott dolgokat. A szelepellenőrzéssel mi lesz-kérdezem,– áá, nem volt még rá példa, hogy ne lett volna rendben felkiáltással válaszolnak. Mint laikus nem vitatkozhatom. A számítógépes hibakód kiolvasás ezúttal mindent a legnagyobb rendben talál, de a központi rendszerből kiderítik, hogy egy szoftverfrissítés elérhető, így azt el is végzik. A szervizből hazafelé, mintha még fickósabban viselkedne a motor, úgy húz, mint …. na, szóval nagyon. De az is lehet, hogy csak én érzem úgy, hiszen nem is biztos, hogy a szoftverfrissítésnek vagy az új gyertyáknak  bármi ilyen hatása lenne, hanem egyszerűen a tudat, hogy a legkisebb gond nélkül le van tudva a nagy-szerviz.  Összességében ez kb. 100 ezer forintba került, az anyagköltség és munkadíj együtt. A szerviz után, bár volt még némi minta a jó öreg Metzeler-eken, lecseréltem a gumikat az új Michelin PR3 párosra, meglátjuk igaza van-e a tesztekben és fórumokon ódákat zengőknek.

A túrák
DCIM100MEDIA

A legszebb

Karintia egyike azon szerencsés osztrák tartományoknak, amelyek  azon túl, hogy rengeteg szépséggel megáldottak, de még közel is fekszenek a motorosok Mekkájaként számontartott Dolomitoknak. A szállást a Wörti-tó partján foglaltam, mert innen egynapi járóföldre van az összes célpont, amit szerettem volna megmutatni, az azon a részeken még nem járt haveroknak.  Most sem maradhat ki a Groszglockner, a Maltatall, a Nockalm és természetesen a közvetlen környék felfedezése.

A Piramidkuegel

A Piramidkuegel

Számunkra is új elemként felkeressük a közeli Villacher-Alpenstrassét is, ahol rengeteg kerékpárossal találkozunk. Innen visszafelé, miután nem egy csúnya környék ez sem, kissé elmélázva gurulgatunk lefelé, amikor egy biciklis párost veszek észre a visszapillantóban, akik erősen közelednek. Nézek a kilométerórára, 80-nal jövünk… Bő kilencvenre kellett felgyorsítanom, hogy megfosszam szegény bicikliseket attól a dicsőségtől, hogy megelőzzenek egy BMW-t.

Másnap a közeli Szlovénia nevezetes helyeit is felkeressük, Bled után irány a Vrsic-hágó. Nagy a forgalom, szűkek a kanyarok, nem nagyon forszírozzuk az előrejutást, épp ezért lep meg nagyon, hogy az igazán meredek rész kezdetén felvillan a műszerfalon a piros led jelezve, hogy melege van a motornak.

Bohinj közelében

Bovec közelében

Félreállok, megnézem a hűtővíz szintjét, rendben van, várok pár percig, és tovább indulok. Mire feljutok a csúcsra, csúcson van a vérnyomásom is, háromszor kell megállnom a piros led villogása miatt. A fejvakaráson túl nincs jobb ötletem, a telefonos segítséghez fordulok, felhívom Ekó-mestert. Elmondom a tüneteket, kérdi, hogy a hűtőventilátor megy-e, miután igennel válaszolok, nem igazán érti ő sem. Hirtelen ötlet: nem volt mostanában megbontva?- De, hiszen most cseréltek gyertyát, ahhoz le kellett engedni a hűtőt, -itt lehet a hiba -volt légtelenítve?-igen, láttam, hogy a vízpumpa megfelelő csavarjánál lett légtelenítve!—És a másik oldalon? Hm, arra nem emlékeztem…. A szállásra hazagurulva a kapott instrukciók alapján elvégeztem a légtelenítést,(kétszer is), onnantól kezdve rendben is lett a dolog. Mivel ekkorra épp két éves a motorom, tudom, hogy egy jó szaki után kell néznem, mert a gyári garancia lejártával abban biztos vagyok, hogy hová NEM fogom vinni többet. Sajnos Ekó 300 kilométerre lakik, nem igazán jó alternatíva. De mint egy nagyon régi könyvben meg vagyon írva, hol nagy a szükség, ott közel a segítség, egy fórumon megismerkedem Jóskával, a közeli Böszörményből ( név és cím a szerkesztőségben…). Írásaiban a zsenge kora ellenére nagy szaktudásról tesz tanúbizonyságot, amiről később személyesen is meggyőződöm.

csoda!

Sappada az igazi kis ékszerdoboz

A túra további részében felkeressük a megunhatatlan Mangartot, felmegyünk a Piramidkogelre, és egy nap erejéig kissé belekóstolunk a Dolomitok világába is. Felkeressük Sappadát, ezt a kis ékszerdobozt.

a csúcs

A Mangart csúcsa a jellegzetes gallérral

Már a chopperral motorozó társaim is tudják, hogy miért szereti mindenki annyira ezt a környéket: nemcsak a hihetetlen hegyek, nemcsak a nagyszerű ívű kanyarok, hanem a kivételes minőségű aszfalt miatt is, mert itt könnyen elhiszed magadról, hogy mekkora király motoros vagy, hiszen lábtartóig döntögetheted a vasat. Másnap a szlovéniai Vogel felvonójából (remegő térdekkel) kiszállva megcsodáljuk a Trigláv csúcsát és a Bohinji-tavat. Visszafelé most sem hagyjuk ki az ismerős kis cukrászdát, ahol furán néz a pincér, mikor arra kérjük, hogy ugyanazt hozza, mint korábban (egy éve).

A Mangart "másik" oldala

A Mangart “másik” oldala

Esténként egy-egy sör mellett megbeszélve a tapasztalatokat arra a megállapításra jutunk, hogy a stresszmentes motorozás az, amiért szeretünk ide járni. Nincsenek kátyúk, sódert se kell keresni a kanyarokban, nem jönnek szembe a te sávodban, ha itt kinézed az ívet  a kanyarban, akkor azt szépen „le is tudod rajzolni” nem kell korrigálnod az előzőekben emlegetett dolgok miatt. Egy nagy hátránya van, nekünk Magyarország kevésbé szerencsés részén élőknek: egy napi járóföld, mire elérjük Ausztria határát.

Montenegró

A túráról hazaérve észreveszem, hogy az új gumik, már nem is annyira tűnnek újnak, az elmúlt 3000 kilométer rendesen megviselte őket. Különösen a hátsó néz ki furán, olyan tarajos, mint a haragos Adria ősszel.

A következő túra, immár harmadszor, Montenegróba vezet. Mondtam már, hogy ez a kedvenc országom? Piciny ország, de csodaszép helyek, jó utak, nagyon kedvező árak (kaptál már valaha is tengerparton öt euróért korrekt európali színvonalú apartmant? ) és olyan vendégszeretet jellemzik, amit sehol sem fogsz megtapasztalni a „művelt” Nyugaton. Raftingoztunk a Piván, bujkáltunk a Tara-kanyon alagútjaiban (ha jól számoltuk 53 van). A Lovcen-nemzeti park panorámáját csodáltuk, Kotor óvárosában fotózkodtunk a bábuemberekkel. A tengerparti lubickolás után ettük a finom Lignye-na zsaru-t.P9060273

Ha nem riadsz vissza a csak néhány méter széles úttól, akkor jó helyen jársz, biztatlak, hogy nyugodtan keresd fel a térképen fehérrel jelölt utakat is, hiszen általában azokon is egész tűrhető minőségű aszfaltot találhatsz. Ilyen út vezet fel a Lovcen NP-hoz is, vagy ha kissé délebbre is elmerészkedsz BAR városa fölött, át a hegyen. Nekünk volt szerencsénk sötétedés után arra járni, nagyon látványos, persze ekkor azért már ne számíts túl nagy átlagsebességre…. Felkerestük az Ostrogi Kolostort is, inkább érdekesnek, mint szépnek jellemezném, különösen ha a helyi zarándokok átszellemült arcára gondolok, miután kijöttek az általuk szentként tiszteltek nyughelyéből.

DCIM100MEDIA

A Kotori-öböl egy részlete

Nem írok többet neked kedves Olvasó, menj el, győződj meg magad! Ha oda-, vagy visszafelé bemerészkednél  a főleg muzulmánok lakta Boszniába, némiképp átalakul majd a véleményed. Ha már ott vagy, a szokásos Mostar-Szarajevó látnivalóit megcsodáltad, talán érdemes útba ejtened  Visegrad városát (igen, igen ez nem a mi Duna-menti városunk)  A csodás panorámán túl megnézheted a sok száz éves hidat, amiről Ivo Andric Nobel-díjas író is megemlékezett a Híd a Drinán c. művében.

A 40.000-es szerviz

A 40.000 szerviz immár Jóska segítségével lett megejtve 2014 elején, az egyeztetést követően egy hétvégi napon, mert a magamfajta hétvégi motoros a hétköznapokon a benzinre-való keresésével van elfoglalva. Az olajcsere, gyorsan, egyszerűen, némi tapasztalatcsere mellett zajlott le, ahol szóba kerültek az előző szervizes tapasztalatok is. Sajnos a Korábban feltett Michelin PR3 gumi-sokakkal ellentétben-nekem nem hozta az elvárt szintet, nem egészen 8 000 km alatt olyan szintem megkopott, hogy muszáj volt lecserélni. Érdekességként megemlítem, hogy nem a közepén volt leginkább elkopva, hanem  „V” alakban. Gumissal konzultálva az okokat nem csak a megengedett terhelést némileg túllépett súllyal, és lendületesen végrehajtott kanyargós túrákkal, hanem  az esetenként 1-2 tizednyivel kevesebb guminyomással magyaráztuk. Későbbiekben igazolva láttam is ezt az elméletet, hiszen a korábbi 2,7-2,9-es guminyomást felemelve 3.0-ra sokat javult a futásteljesítmény.

Szerencsére a 2014-es szezon sem lett unalmas, de ezúttal nem voltak technikai malőrök, így a legközelebbi folytatásban kizárólag a túrákkal fogom folytatni.

Előző bejegyzéseim a BMW K1600GT-ről –››

Megosztás.

A szerzőről

Pál

Tíz éve kezdtem újra a motorozást, kinőttem már a gyerekbetegségeimet. Elsősorban a túrázást kedvelem, legyen az közeli-, vagy kissé távolabbi helyszínen, lényeg, hogy aszfalt legyen a kerék alatt.

1 hozzászólás

  1. Újabb élménybeszámoló, útleírás és gyönyörű képek ! Köszönjük a beszámolót, várjuk a folytatást.

Szólj hozzá!