BMW K1600GT élmények/2

2

Pál BMW K1600GT-t birtokol és több fejezetben írja le nekünk a tapasztalatait, fogadjátok a második felvonást.

Amennyiben adott modellről szívesen vezetnél rovatot, mert van neked ilyen vagy évekig használtad akkor dedikált blogra is van lehetőséged nálunk. Keress minket bátran, hiszen a legjobb első kézből tudni mindent motor vásárlás, választás előtt.

“5 év egy BMW K1600GT nyergében

2. rész

…Bledből a magyarországi autópályákat igénybe véve érkeztünk haza, mely meglehetősen unalmasnak ígérkezett, ami igaz is volt, ha nem számoljuk a Balaton partján (szokásos?) erős oldalszelet, amely a nagy felületeknek köszönhetően kissé nagyobb figyelmet követelt.

BMW K1600GT

BMW K1600GT

10.000 km : Másnap bejelentkezés a szervizbe, de most nem csak a hiba orvoslása miatt, hanem mivel időközben a kilométerszámláló rendesen megközelítette a 10.000-et, gondoltam egyszerre letudom a kötelező inspekciót is. Ismerős szerelő tanácsára- mert már akkoriban is lehetett hallani az olajhamisításokról-megbízható helyről szereztem be a gyárilag ajánlott Castrol 5w30-as olajat. Korábbi boxeres tapasztalataim alapján rászoktam, hogy rendszeresen (az átlagostól sűrűbben) ellenőrizzem a motorolaj szintjét. Az új motornál sincs ez másképp, de szerencsére itt nem kellett utánatöltenem egy cseppet sem.

Olaj: Az első szerviz alkalmával felső nívóig töltött olaj szintje ugyan csökkent valamelyest, de bőven belül van még a tűréshatáron, 9500 km megtétele után talán 2-3 dl fogyott. Lehetséges, hogy jól sikerült a bejáratás? Mivel rajta van még az elmúlt háromezer kilométer pora, a mosást nem lehet megúszni.

Gumi: Feltűnik, hogy a hátsó Metzeler kis elefántjainak már nem látszanak az ormányai, ami akár jó hír is lehetne, viszont az már nem annyira, hogy középen az én gumimnak nincs kopásjelzője…. Lekopott?? Igen, nullán van. Mivel az első viszont még bőven jó, becslésem szerint legalább még vagy 3-4 ezret elmegy, így csak egy hátsó gumit rendelek, természetesen ugyanolyat, mint ami elkopott. A motor átvételéhez képest a hetedik héten megjelentem a tízezres szervizre. A motorolaj, és szűrő, valamint légszűrő cseréje után a hátsó hajtásból is lecserélik a benne lévő 0,8 dl hajtóműolajat. (megjegyzem, itt már tettek egy leeresztőcsavart az aljára, nem olyan idétlen módon kell megszabadulni az olajtól, mint az 1200-es GT-nél) Az egyéb ellenőrzés nagyjából 5 percet vesz igénybe, melyben benne van a gazda kikérdezése, hogy van-e valami észrevétel, panasz.

Szélvédő mizéria: A szélvédőgond megoldására jön a mindentudó laptop, ami ki is írja, hogy megvan a hiba okozója: a GPS-tartó-fedél zárt állapotát ellenőrző szenzor a ludas, ami azt érzékeli, hogy nyitva maradt, és hogy megvédje magát a sérüléstől, inkább letiltja a szélvédő mozgását. Értem. Csak azt nem, hogy ha nincs benne gyári GPS, ergó akkor nincs benne az a bizonyos fedél sem, akkor mit érzékel, és micsoda, meg minek van benne olyan szenzor? Lényeg, hogy megvan merre kell keresni a hibát, a fiatal, és optimista elektronikai szerelő szerint, csak „feltanítják” a board-komputernek, hogy csak azt irányítsa amije van. Ez meg is történt, így a kasszához fáradás (ha jól emlékszem kb 35.000 Ft) után lehet elégedetten távozni.

Váltó: Hazafelé feltűnik, hogy mintha csendesebben, puhábban menne a váltás, de mivel ugyanazt az olajat kapta mint korábban, így azzal magyarázom, hogy az új seprő jobban seper. Meg kell jegyeznem, hogy azért itt is van némi hanghatás váltáskor, bár nagyságrendekkel kisebb-főleg ha odafigyelve válok- mint a korábbi modelleknél.

100_3817
Hazaút: hazafelé élvezem a felhúzott szélvédő miatti teljes csendet, no és mind a két kanyart…. Az ősz folyamán már csak pár kisebb gurulásra futja, jellemzően a Felvidéken.

Túra: megnéztük a Fátra hangulatos völgyét, és néhány régi magyar várat, mint pl. Árva-, és Bajmóc várát. Szépek, karbantartottak, bár meglehetősen fura a magyar arisztokraták nevét szlovák helyesírással olvasni. Bejártuk a régi magyar-lengyel határ keleti részének mindkét oldalát, érdemes szétnézni erre is, nemcsak az unalomig ismert Zakopánéban.

a gyönyörű tavaszi Tátra

a gyönyörű tavaszi Tátra

Tél: a téli időszakra pár ezer kilométert ment olajjal, és gumival lett letéve a motor. Azért nem teljesen telt eseménytelenül a tél, kapott a motor pár hasznos kiegészítőt (sufnituning jeligére 🙂 ) Egy tanktáska, egy bukócső, és ledes ködlámpa került a korábban beépített szivargyújtó aljzat mellé. Megjegyzem mindegyiknél igyekeztem a legnagyobb biztonságra törekedni, így az elektromos vezetékek védőcsövet, és lengőbiztosítékot kaptak, a bukócső a gyári alapján készült, ami később bizonyította is a hasznosságát. A gyári DIN-szabványú aljzatot az egyre szaporodó „kütyük” (telefon, akciókamera, stb.) töltésére használom. A téli tárolás nagy hitvitákat szokott generálni a motoros fórumokon, én a kivett akksi-csepptöltő variációra esküszöm, és arra, hogy egy-egy száraz, napsütéses napon télen is megjáratom a vasat,(minimum 40-60 km-t) ha van legalább 3-4 fok, elvégre feltalálták már az ülésfűtést. A tél időszaka egyébként nálam a tervezésé. A haverokkal egyeztetve már a következő szezon túráihoz szedem össze az információkat, egyre több időt töltök a Google-maps előtt. Túraleírásokat olvasok, szállást keresek, néhány fórumról is lopkodok némi okosságot.

A 2012-es szezon a szokásokhoz híven kisebb környékbeli bemelegítő gurulással kezdődik, és némi bosszúsággal. Itt a húszforintos kérdés, na, mi romlott el a motoromon megint? Igen, a szélvédő működtetés. A szervizben a szerelő srác, már ismerősként üdvözöl. Kicserélik az emlegetett szenzort, ami egybe van építve a működtető motorral, mechanikával (még jó, hogy garanciális, hiszen egyébként egy borsodi munkás havi átlagkeresetét kéne leszurkolni) Most már jónak kell lenni. Nem lett. Az év folyamán további három kényszerlátogatás után—és miután szinte mindent kicseréltek, köztük az egész rendszert vezérlő agyát is— lett használható. Elérkezett a május elsejei hosszú hétvége, amit ki is kell használni. A rendelkezésre álló 4 napban nem lehet megkerülni a földet, így kőszegi bázissal csak egy kis barangolást tervezünk Ausztria közelebbi részeire. Mariazell, a Höllental, a Shneeberg-hegy környéki kisebb-nagyobb kanyargós utak nem maradhatnak ki. Az idő kedvező, végre felhőtlenül élvezzük a motor által kínált örömöket.

Raxen Alpok

Raxen Alpok

Az első nagyobb túrát május végére szervezem, Bohémia és Szász-Svájc-i barangolás címmel, ami tulajdonképpen egy körút, annak minden szépségével, és nehézségével. Eddig nem említettem a motorom igazán nagyszerűen átgondolt csomagszállító rendszerét. Míg a haverok egy része folyton küzdött a le-fel pakolással, nekünk egy gombnyomás, egy kulcs elfordítása, és máris lehetett felvinni a szállásra az oldaldobozokat, a gyalogosan megközelíthető látnivalók megtekintésekor viszont csak egy gombnyomás, és a központi zár lezár mindent, a kesztyűtartót és a dobozokat is beleértve. Még egy gombnyomás a távirányítón, és a riasztó is élesedik.
Csehországban ez elengedhetetlen, hiszen számos rossz történetet hallottam a haveroktól, ami a motorok biztonságát illeti. Motorosokra nem jellemzően mi pár kilométer sétától sem riadunk vissza, hogy a szép és különleges látnivalókat megnézhessük, például az Adrspachban lévő nemzeti park , vagy a Cseh-paradicsomban található Európa legnagyobb természetes „hídját”. A túra utolsó külföldi etapját (500km) egy hidegfrontnak köszönhetően Cesky-Krumlovból hazafelé elég zord időben tettük meg. Szakadó eső és 5-6 fok…. A többiek fáztak. A hatalmas szélvédő (ami hurrá, teszi a dolgát) az idomzat a markolatfűtés, és elsősorban az ülésfűtésnek köszönhetően utasommal mi is konstatáltuk, hogy nem épp optimális az idő a motorozáshoz…

A Fogaras Déli oldala

A Fogaras Déli oldala

A nyár fénypontja viszont július közepén egy hét az Alpokban. Elindulás után fél órával, máris megállunk, hogy felvegyük az esőruhát, ami le sem kerül rólunk, a szállásra való megérkezésig. (Szokássá vált, hogy ha nem csak egy átfutó záporra van kilátás mindig felvegyük az esőruhát. Bár elviekben esőálló a ruha, és tényleg kifogástalan a motor idomzata, ha megvan a legalább 70-80km/órás sebesség, szinte semmi víz nem ér sem engem sem az utast, viszont a városokon áthaladva bizony bőrig lehet ázni, különösen ha sok a piros lámpa). A továbbiakban viszont nem volt szükség az esőruhára, az egész túrát megúsztuk égi áldás nélkül, ami tapasztalt túrázókat hallva ritka nagy szerencse, különösen az Alpokban. A túrába a lehető legtöbb „kötelező” motoros utat bezsúfoltam, a Glockner, a Maltatall, a Nockalmstrasse a Gerlos-alpenstrasse-t is beleértve. A jó útnak és a remek időnek köszönhetően, most már lehet bátran döntögetni is, néha feltűnik, hogy a mögöttem jövő Goldwingnek miért szikrázik a lábtartója, lehet az enyémet is lejjebb kellene tenni?? 🙂

Fogyasztás: a kinti tankolások alkalmával felfigyelek rá, hogy a szokásostól is kevesebb benzinnel beéri a motorom, vajon tényleg van alapja a jobb osztrák benzin legendájának? A túráról hazaérve (eltettem a tankoláskor kapott blokkokat) 5,1 literes átlagfogyasztást számoltam ki, pedig nem mindig tartottuk be a sebességhatárokat. Nem döntő tényező a fogyasztás e olcsónak semmiképp nem nevezhető hobbynál, viszont megszoktam már, hogy figyelem, legalább nagyjából hogyan alakul, hiszen adott esetben komoly hibára is figyelmeztethet egy kiugróan magas érték.

20.000 km: a túrát követően újra kötelező szerviz, ezúttal a 20.000-es. Nem nagy munka, gyorsan megy, lehetséges, hogy éppen ezért a hátsó hajtás olajcseréjére nekem kell figyelmeztetni a szerelőt…. A gumicsere is aktuálissá válik(időközben az elsőt is kicseréltem) úgy saccolom, ha most is Metzellert teszek fel hátulra, kb.9-10 ezer kilométer múlva körülbelül egyszerre fognak elkopni, majd megpróbálkozom az akkoriban újnak számító Michelin PR3-as gumival.

Transalpina

Transalpina

Erdély: nyár végén régi adósságom törlesztem a családnak (és néhány barátnak) elviszem őket egy erdélyi túrára. Nagyváradon személyesen is megismerkedünk egy márkatárssal, akinek a kalauzolásával eljutunk Torockóra. Meggyőződünk, hogy nem véletlenül népszerű célpont, viszont most nincs idő megmászni a Székelykőt, de fogadalmat teszünk, hogy hamarosan sor foguk keríteni rá. Az éppen hogy elkészült Transzalpina alkalmat ad egy jóízű kanyargásra, a látvány meg a szájtátásra. A csúcson megállva metsző hideg szél fogad, így nem igazán kívánkozik le a bukósisak sem. Kis bámészkodás után tovább megyünk, a szállásunk aznapra a Transfogaras déli lábánál van. Másnap megtámadjuk a hegyet, és a várt szépségektől is többet kapunk. A táj felveszi a versenyt az Alpokkal, de az út minősége azért nem hagyja, hogy nagyon összekeverjük a helyszíneket. Itt azért már van néhány GS, ami megelőz minket, igen, lehet hogy van, amiben jobb a márka sztármodellje 🙂 Az északi oldalon lecsorogva máris Székelyföldön találjuk magunkat, ahol egy piciny üdülőfalu piciny faháza lesz az otthonunk a következő néhány napban.

A kötelező köröket lefutjuk, Gyilkos-tó, Békás-szoros, Korond, Parajd, Szováta. Feltűnik, hogy a néhány évvel korábban aszfaltozott Bucsinon megint a GS-eknek akarnak kedvezni, alig győzzük kerülgetni a kátyúkat.

Hazafelé a szép élményeket beárnyékolja egy román autós, aki úgy gondolja, hogy az előtte lévő kamionsort meg kell előznie, akkor is, ha be nem látható kanyar következik. Természetesen mi jöttünk szemben, szabályos sebességgel(+10%), a szerencsének, a Jóistennek, vagy T. Tibor r.százados, motoros tréningvezetőnek köszönhetően egy hirtelen kikerülési manőverrel sikerült az úttest szélét jelző csíkon maradni, úgy, hogy a félnótás autós is elfért köztem és a kamion között, és mégsem ütköztünk, sőt a közeli, 1-2 méter mély árkot is elkerültük. A mögöttem motorozó fiam és a többiek is ügyesen ki tudták kerülni a veszélyt. Megúsztuk, de meg kellett állni, hogy jöjjön a bukóba egy kis levegő…. Feleségem miután nem ez volt az első nettó életveszélyes helyzet, amibe a röpke egy hét alatt keveredtünk, megjegyezte: legközelebb csak tankkal hajlandó erre jönni.
Hátsó-fékbetét: a hazajövetelt követően esedékessé vált (kb 23 000 km-nél) a hátsó fékbetét cseréje. A márkakereskedőt felhívva kértem egy ajánlatot a komplett garnitúrára(így mulat egy magyar úr 🙂 . A 72 ezres ár nagyon nem tetszett, pedig már akkor is ismertem a majom, meg a banán összefüggését, ami ugye jobbára a kereskedők és szerelők kedvenc hasonlata. Kissé megtúrva a netet kiderült, hogy a Brembó a hivatalos beszállító, így máris felvettem a kapcsolatot a haverral aki (autó) alkatrészkereskedőként kapcsolatban van a Brembó magyarországi nagykerével, így végül a cikkszám alapján a gyárival megegyező szinteres fékbetéteim lettek az előbb emlegetett ár harmadáért.

Az ősz további részében, a szokásos levezető körök lefutása (egy-egy tátrai kirándulás, vagy a jól ismert 577-es kanyargásai) után elégedetten vonhattam mérleget: A gyerekbetegségeket kinőve egy igazán szerethető, fejedelmi kényelemmel és rengeteg hasznos extrával felszerelt motorral sok szép élménnyel lettünk gazdagabbak.

Folyatása következik…

Korábbi BMW K1600GT cikkeink–››

Megosztás.

A szerzőről

Nyári Krisztián

Röviden rólam, aki még nem ismerne, szenvedélyem minden, aminek két- három kereke van. Több, mint 35 éve kerékpározom és 25 éve motorozom. Nagyon szeretem a felfedezést, túrázást, csavargást, világjárást. A hosszú évek alatt eljutottam az egyhengeres gépektől a boxerekig, de volt közte soros négy hengeres is és amióta szerző vagyok a MOTOzin motoros magazinnál, azóta még több motort sikerült kipróbálnom. Az évek alatt több felületen is publikáltam, amiből a legismertebb talán a MOTOzin és a BMW R 1150 GS motorom kapcsán vezetett blogom. Az évek alatt eljutottam nagyon sok szép helyre motorral volt, ahová többször is: Horvátország, Görögország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia, Ausztria, Németország, Svájc, Olaszország, Oroszország, Ukrajna, Kazahsztán, Bulgária, Erdély...Tervben van: Gibraltár, Mongólia, Nordkapp, India... Találkozunk az úton! Főleg ha Te is járod a Tiéd.

2 hozzászólás

  1. A folytatás még jobb! Csak ámulok és bámulok! Hogy milyen tájakat lehet motorral bejárni, mennyivel nagyszerűbb mint egy zárt autóban punnyadni a kormány mögött … s hogy mennyire kellenek a műszaki leírások a rutintalan kezdőknek vagy egy más típusú motorra váltónak ! Nyilván a tapasztalt motorosoknak is élmény, nem csak nekem.

    • Nyári Krisztián

      Teljesen egyet értünk! Ezért is örülünk Pál cikkeinek, mert első kézből mint tulajdonos és mint felhasználó írja le nekünk mit lehet átélni egy BMW K1600GT volánjánál. A jövőben további cikkekkel fogunk még jelentkezni és másokat is erre buzdítunk. A legjobb teszt a tulajdonosi, mert hosszabb ideig tart és sokkal mélyebb mint egy-egy teszt kör. Üdv! Krisztián

Szólj hozzá!