BMW K1600GT élmények

2
Pál 5 éve esett szerelembe egy újdonsült BMW K1600GT-vel.

Élményeit kalandjait, tapasztalatait osztja meg velünk a BMW hat hengeres, soros GT motorjáról. Jobb azt olvasni szerintünk aki használja és vagy birtokolja is a szóban forgó modellt, nem csak ír róla, ezért is kértük fel Őt, szerencsénkre örömmel osztja meg élményeit velünk.

Fogadjátok írását vágatlanul:

5 év egy BMW K1600 GT nyergében

A történet valamikor 2010 telén kezdődött, amikor a különböző motoros portálok kezdték megismertetni a közönséggel a hamarosan megjelenő BMW túracirkálóit, a K1600 GT-t és a GTL-t.

BMW K1600GT

BMW K1600GT

A képeken egy hatalmas, de szemet gyönyörködtető vas látszott, elképesztő technikai adatokkal. Mivel akkor egy K 1200GT-t hajtottam, érdekelt, hogy milyen lesz az utód. Tavasszal a Wallis egy zártkörű bemutatót szervezett, ahol testközelből lehetett ismerkedni az újdonságokkal. Üléspróbát téve számomra egyből nyilvánvalóvá vált, hogy a GT áll közelebb hozzám. Az értékesítők csak úgy dobálóztak az elképesztő technikai adatokkal, 160 ló, ugyanannyi Nm nyomaték…. és nem is teherautóról beszéltek 🙂 .

Az elektromos segédeszközök garmadája áll rendelkezésre, nemcsak a hárombetűs biztonsági berendezések, de olyanok is, mint a tempomat, a keréknyomás felügyelő és a kanyarkövető xeon fényszóró. Ez utóbbi egy egyszerűnek tűnő, de zseniális szerkezettel lett megoldva. Sajnos azonban akkor még nem lehetett menet közben is kipróbálni, arra az addigra szokássá vált tavasz végi nyílt napokon lett lehetőség.

Meg is ragadtam az alkalmat, és bejelentkeztem, a nyílt napra, hogy mennék egy kört a GT-vel. Sajnos azonban a munka közbeszólt, nem tudtam ott lenni. Viszont felhívtam a nyíregyházi szalont, hogy van-e lehetőség-és motor-egy tesztvezetésre, a nyílt nap után. Volt. Péntek déli időpontot beszéltünk meg a motor átvételére. Kérdésemre, hogy mennyit mehetek vele a válasz: 5-ig vagyunk nyitva, addigra érjél már vissza légy szíves :). Tehát nem egy vezetett 5-10 kilométeres kör erejéig próbálhattam, hanem volt rá majdnem 5 órám 🙂

BMW K 1600 GT

BMW K 1600 GT

Asszony mögém és irány a Nyírségben kanyargós utat keresni.
Az első benyomások minden várakozásomat felülmúlták, a 340 kilós bálna kezessé vált amint gurulni kezdett. A hat henger épp úgy duruzsolt, ahogy én szerettem, nem üvöltve, de biztatásra jól hallhatóan.        A busznyi szélvédő mögött az én átlagon felüli termetemmel sem éreztem semmi szélzajt, vagy turbulenciát. A menüben bóklászva hamar megtaláltam a „Dinamic” módkapcsolót, nosza, próbáljuk ki… az eredmény: a kezem nyúlt 10 centit az asszony meg úgy visított mögöttem mint még sosem 🙂 Menet közben szinte mindent kipróbáltam, az ESA-rendszer beállításaitól kezdve, az eső módig.

Egyedül talán a beépített rádió nem mozgatta meg a fantáziámat, motoron nincs szebb muzsika a motorhangnál. Kerestem gyengébb minőségű burkolatot (nem tartott sokáig) ott lehetett csak igazán érezni a komfort, a normál, vagy a sport fokozatra állított rugózás különbségeit. Már itt világossá vált, hogy én leginkább a komfort fokozaton fogom használni. Utasom is elégedetten nyilatkozott, amint meg mert szólalni 🙂 Egyedül a gyárilag nem tartozék topcase-t hiányolta, nem volt ami a gyorsítások közben egy biztonsági támasz érzését keltse. Ezen azonban könnyű segíteni, mert mint később kiderült a topcase-tartó csereszabatos az elődjével, így fejben máris tudtam, hogy ha cserére kerül a dolog, az enyémet egyszerűen átteszem az új járgányra. A próbaút során sikerült majdnem kiszárítani a tankot, de mikor leszálltam már éreztem:

Végem van, beleszerettem.

Visszaérve a szalonba első kérdésem, hogy lehetséges-e egy 1200GT beszámítása egy ilyen vas megszerzéséhez. A válasz igenlő volt. Hazaérve számolás, osztás-szorzás kezdődött, és persze végveszélybe került a malacpersely is. A következő héten, sikerült is korrekt áron megegyezni (beszámították a 1200-es GT is).

Az előleget vittem, hogy megkössük a szerződést. Az értékesítő srác a jelenlétemben hívta fel a BMW Magyarország illetékesét, hogy megkérdezze, mikorra tudják szállítani. A válasz, szeptember végére tudják ígérni…mii vaaan?? június másodika van! Értetlenkedésemre elmondták, hogy a nyáron már csak a Wallis fog kapni a Magyarországra szánt kontingensből (mert akkora az érdeklődés, hogy a gyártói kapacitások nem nagyon győzik a megrendelések teljesítését)

Az egyébként rendkívül szimpatikus kereskedő még próbált erősködni, hogy de itt áll a vevő vele szemben, és kezében a pénz, nem lehetne-e esetleg…. Nem, nem lehet. Szeptember végén nagyjából vége a szezonnak, akkorra nem veszünk motort, így nagyon csalódottan, de szerződéskötés nélkül távoztam. Másnap telefon a Wallisba, gondoltam egy próbát megér. Majdnem összejött, de csak majdnem. 🙁

Viszont nem szoktam könnyen feladni, a német, majd az osztrák kereskedőkkel is felvettem a kapcsolatot, sajnos ők se tudtak csak őszre ígérni motort. Egy barátom segítségével végül Pozsonyban jutottam hozzá az általam kiválasztott színben és felszereltséggel úgy, hogy némi kedvezményt is kaptam. A konfiguráció kiválasztásánál úgy döntöttem, hogy szinte az összes rendelhető extrát kérem, kivéve a rádiót, és a GPS-t. Mint korábban említettem, a rádió nem érdekelt, viszont a gyári GPS-nek az ára elriasztott . Később sem bántam meg, megoldottam a gyári helyére beillesztett olcsó, de a feladatát ellátó és nem utolsósorban könnyen kezelhető IGO-s navival. Az első kilométereket hazafelé szigorúan egyedül, a régi bejártás szabályokat betartva jöttem a lehető legváltozatosabb fordulaton, de csak max 5000-ig forgatva, óránként megállva, komótosan megpihengetve.

Két nap múlva meg is volt az első ezer kilométer, Nyíregyházán a szervizbe bejelentkezve 3 napon belülre tudtak fogadni, még az sem volt probléma, hogy én vittem a motorolajat, amiből egyébként 4,5 liter kell bele. A szerviz meg is csinálta a kötelező olaj-,és szűrőcserét egész baráti áron. Akkor még nem sejtettem, hogy a következőkben sokszor leszek vendégük.
A következő túra előtt még volt egy hetem, azt a motorral való ismerkedésre szántam, a közeli Felvidék gyönyörű helyei és jó útjai épp alkalmasak erre. Itt már lehetett utassal is próbálkozni, hiszen általában ketten szoktunk menni a túrákra. Három dobozzal és utassal felszerelkezve kezdtem meg a Tátra meghódítását, ismerkedést a motor kanyarodási tulajdonságival. Ebben sem kellett csalódnom, bár a fokozatosság elvét betartva, eleinte csak módjával adtam át magam a döntögetés élvezetének. A jó minőségű aszfalton atom-stabilan kanyarodik, a buszkerék szélességű (190/65 R17) Metzeler Z8-at azért szokni kell.

Az első kanyargós szakasz végén két fontos tapasztalattal lettem gazdagabb: nem igaz, hogy ez a bálna az autópályákra lett kitalálva, legalább úgy szereti a jó minőségű kanyargós szakaszokat is, a másik tapasztalat pedig, ne a szerpentinen próbálj ismerkedni a motorod menürendszerével, mert eltévedsz, vagy a menüben, vagy az úton….

Bár nagyon logikus és könnyen kezelhető, a beállítható tulajdonságok, és egyéb információk annyi adattal látnak el, hogy bizony el tudja vonni a figyelmet. Az első, két személlyel teljesített nap végén a benzinkúton érdeklődve figyeltem mennyi naftát kér, de újabb strigulát kellett húznom a pozitív tulajdonságok listájához, alig több mint 20 litert tankoltam 400 kilométerre. A gurulás végére a nap is nyugovóra tért, így alkalmam nyílt kipróbálni a világújdonságot jelentő kanyarkövető xenon fényszórókat. Hogy milyen volt?, – egyszerűen zseniális, tényleg úgy működik, ahogy a reklámfilmekben láttam. Láttam, még a kanyarokban is! Az esztelen száguldástól csak az a tudat tartott vissza, hogy tisztában voltam vele, hogy a legjobb világítási rendszer sem véd meg a sötétedéskor elbukkanó őzektől, szarvasoktól.

BMW K1600GT

BMW K1600GT

Az első túrának nevezhető gurulás az Adria-partján lévő Bibinjébe vezetett, szigorúan mellékutakon. Útba kellett ejtenünk az egyik kedvenc helyemet Slunjt. A sok szép fénykép elkészítése és némi pihenő után az „eltévedőgép”-nek köszönhetően -egy város külvárosában sikerült egy murvás utcácskán végig gurulni, aminek következtében vélhetően egy drótdarab piciny, alig látható lyukat szúrt a hátsó gumiba. A keréknyomás-ellenőrző rendszer azonnal tette is a dolgát, piros villogással, jelezte, hogy gond van. Megállás után ránézve a gumira semmi hiba nem látszott, gondoltam megártott a szenzornak a jó meleg…némi gondolkodás után, már indultam is volna el, mikor látható volt, hogy nem a gépben van a hiba, tényleg lapos az a hátsó.

Slunj motorral

Slunj motorral

A jól felkészült túrázó ilyenkor előveszi, a kukacoló készletét és már mehet is tovább…, mondom a jól felkészült, de nem mi. Nálunk ilyesmi nem lévén, jobb híján a haver segítségével kerestünk egy közeli gumiszervizt, akik azonnal készségesen hívtak is egy autómentőt, mert ők bizony nem jönnek ki 2 kilométerre, és egy crovát sem adnak, hogy a kereket be tudjuk hozni a műhelybe. Nem volt mit tenni, trélerre fel—-csak most ne járjon erre egy Hondás ismerős 🙂

Alig három óra időveszteség és elég jól megkönnyebbült pénztárca után mehettünk is tovább az akkor még legalább 200 kilométerre levő szállásra. A horvát 1-es utat egy nyári szombat délután nem lehet néptelennek nevezni, de nekünk igyekezni kellett, mert a szállásadó néni, este 9-kor lefekszik. Tempósra vettük hát a dolgot, bár némi izgalomra adott okot például egy 70-es táblánál záróvonalon százméteres autósort előzni, az (autópályán) legális sebességhatár közelében úgy, hogy a horvát motorosrendőr álldogál az út mellett. Ilyenkor mit tesz az illedelmes magyar motoros, int a motoros kollégának, annak rendje-módja szerint, és utána sűrűn nézegeti a tükröt, hogy utána jönnek-e.

Megúsztuk, nem jött utánunk. Időben megérkeztünk, és egy kiválót motoroztunk, még a Zadar előtti hegyekről a hosszanti bordásra felmart aszfalton is stabilan tartottuk a tempót. Jól vizsgázott a motor, a haver GS-e sem tudott zavarba hozni.

Fontos a jó ugrópont

Fontos a jó ugrópont

Másnap a környék felfedezése közben egy benzinkúti pihenőt követően elinduláskor a szélvédő nem állt be az előzőleg beállított magasságba, hanem alaphelyzetben maradt. Na, gondoltam, elbénáztam valamit, biztos nem vártam meg a kulcs elfordítása után, hogy a rendszer lecsekkolja magát. Újra leállítva és indulva sajnos semmi változás, a szélvédő nem mozdul.

A működtető gomb hatására sem. Így az összes menetszél pont a nyakamra jut, de ami még ettől rosszabb, az utasomra 100km/óra felett rettentően cibálja a turbulencia. A szállásra hazaérve a Windows-os tapasztalatokon okulva megpróbáltam az akksi sarut levenni, hátha elfelejti a hibát, de sajnos nem jártunk sikerrel, a szélvédő nem mozdult a továbbiakban. A túrát így kissé felemás szájízzel fejeztük be, hazaérve, másnap irány a szerviz. A számítógép azonnal mutatja is a hibát, némi hókuszpókusz és kész is, (valami szoftveres hiba volt) mehetek Isten hírével.

Hamarosan elérkezett az év nagy túrája, egy kör a volt Jugoszlávia országait érintve. A szegedi haverral közös szervezésben, Szerbián keresztül az első célpont Montenegró. Viszont mielőtt megérkeztünk volna Montenegróba egy tranzitszállást kellett találnunk, ami első nekifutásra nem is tűnt annyira egyszerűnek, vagy nem volt az útvonal mentén, vagy drága, volt, esetleg le volt foglalva előre. Némi szervezkedés után egy zentai magyar család ismerősének-az ismerőnél sikerült megszállnunk, egy meglehetősen szerény körülmények között élő echte szerb nyugdíjas házaspárnál.

Olyan vendégszeretetet, olyan ellátást sehol sem kaptunk addig, mint ott.(nesze neked uszító politika) Másnap már a Moracsa kanyonjában szájtátva szeltük az íveket, majd a Durmitor Nemzeti Park sziklái között. Kiváló utak, csodaszép táj, és még az árak is barátságosak, kell több egy magyar motorosnak?

Pál a BMW K 1600GT-je nyergében

Pál a BMW K 1600GT-je nyergében

Naná, hogy kell, mégpedig a páratlan szépségű Kotori-öböl. Fentről nézve lélegzetelállító, a valószínűtlenül kék tenger, a felette magasodó kopár sziklákkal. Percekig csak álltunk és néztünk.

A szállásunk a tengerparton volt, és az egyébként Németországban dolgozó tulajdonos igazi vendéglátó módjára fogadott minket. A megfáradt és éhes motoros társaságnak azonnal intézett vacsorát a közeli étteremben. Az ”intézett” jelen esetben azt jelentette, hogy a nyelvet hibátlanul beszélő társunkkal elment az étteremtulajhoz kb. ezzel a felszólítással: itt van 11 magyar motoros, a héten ide fognak jönni vacsorázni, de ha nem lesznek megelégedve, többet nem hozok vendéget számodra!

Ugye talán sejthető, hogy fejedelmi ellátásban volt részünk, leves, második, kívánságunk szerint, néha desszert is, mindezért 7 eurót fizettünk. Másnap elindultunk felfedezni az ország azon részét, ahol még nem jártunk, nevezetesen a Skadarsko-jezolot (Skadari-tó) az Ostrogi-kolostort, és déli tengerpart nagyvárosát Bart. Sajnos a csodás élményeket a szélvédő hibája újra beárnyékolta, már nem is próbálkoztam a megjavításával. Ebből újra szervizlátogatás lesz a túra után. 🙁

a megunhatatlan

a megunhatatlan

Montenegrót a Kotori-öböl körbejárása után hagytuk el, belépve Horvátországba. Első megálló Dubrovnik. Sokan, sokat leírtak már erről a szép városkáról, én inkább nem részletezném, haladtunk tovább, a tengerpart mentén, Split, Zadar, és a régi kedvenc, a 8-as út Karlobag-Senj közötti szakasza. Na, ez kell nekem és a motoromnak, széles, szép ívű kanyarok, kiváló burkolat-és mivel már szeptembert írunk-alig van forgalom.

Lassan kezdem letegezni a motoromat, a többiek le-le maradoznak, de nem is baj, mert van mire hivatkozni, hogy miért kell még visszafordulnom. Kétszer 🙂 Az Isztriai-félszigetet körbejárva Koper-nél lépünk be Szlovéniába. Azon a napon Bledig szeretnénk eljutni, de addig még van pár feladat, és látnivaló. Az Isonzó-folyó neve ismerősen csenghet a történelmet ismerő magyar honfitársainknak, ma már az egykor véres harcokat látott folyó hihetetlen türkiz vizével békésen zúg lefelé a sziklák között.

A Vrircis-hágó megmászása komoly feladatnak tűnt néhány társunknak, különösen azért, mert szemből az éppen a HD-s találkozón résztvevőkből pár ezren úgy döntöttek, hogy éppen akkor jönnek velünk szemben, egymás mellett hárman-négyen. Azért megbirkóztunk velük is meg a macskaköves hajtűkanyarokkal is, itt kell megjegyeznem, hogy bár irányíthatóságban, fordulékonyságban kiválónak tartom a GT-t, nem ez az Ő terepe. Bledbe beérve szálláskeresés után azonnal a kötelezően elfogyasztandó krémes felkutatására mentünk. Elégedetten (jóllakottan) hajtottuk álomra a fejünket, némi szomorúsággal, hiszen másnap már hazafelé indultunk.”

Rövidesen folytatjuk!

BMW K1600GT/GTL fotó galéria –››
Korábbi cikkeink a BMW K1600-as széria kapcsán –››

Megosztás.

A szerzőről

Nyári Krisztián

Röviden rólam, aki még nem ismerne, szenvedélyem minden, aminek két- három kereke van. Több, mint 35 éve kerékpározom és 25 éve motorozom. Nagyon szeretem a felfedezést, túrázást, csavargást, világjárást. A hosszú évek alatt eljutottam az egyhengeres gépektől a boxerekig, de volt közte soros négy hengeres is és amióta szerző vagyok a MOTOzin motoros magazinnál, azóta még több motort sikerült kipróbálnom. Az évek alatt több felületen is publikáltam, amiből a legismertebb talán a MOTOzin és a BMW R 1150 GS motorom kapcsán vezetett blogom. Az évek alatt eljutottam nagyon sok szép helyre motorral volt, ahová többször is: Horvátország, Görögország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia, Ausztria, Németország, Svájc, Olaszország, Oroszország, Ukrajna, Kazahsztán, Bulgária, Erdély...Tervben van: Gibraltár, Mongólia, Nordkapp, India... Találkozunk az úton! Főleg ha Te is járod a Tiéd.

2 hozzászólás

  1. Szenzációs útleírás, gyönyörű tájakon egy BMW K1600 GT nyergében. Az írásmű annyira szemléletes, hogy az olvasó mindenképp kedvet kap egy ilyen útra. A motorvásárlás és a technikai leírás kellemes elbeszélése már csak hab a tortán.

  2. Pingback: BMW K1600GT élmények/2 - EVOroad

Szólj hozzá!